by Kristen Lane
A két férfi megindult, és Nigel, a folyosók és a kanyarokban, a harmadik emeleten, a terminálon keresztül, vajon mit is jelent ez az életében. Ő soha nem tette, a Vogue és alig adott interjút az számít. A lány annyira gyűlölte magát ebben a pillanatban, de nem annyira, mint gyűlölt Nigel.
Mellette haladt, szigorú arccal, elszántan és a kislány kezét. A sírt már csak az eltévedt üdvözült boldogtalanság mosolyával s a szeme, és már úgy tűnt, hogy szegény. Leigh nem engedte ezt a látvány hatására, nem engedte, hogy az agya szórt, amit lehetett volna. Végül, kimentek a lépcsőn, és aztán a másik lépcsőn. Végül elérkezett egy nagy ajtó. A férfi megállt az ajtóban, és pisztollyal.
A lány felugrott, Nigel a csuklóját.
Egy férfi, aki szereti a saját foglyul ejtője tárta az ajtót. - vetett egy pillantást a négyen ráncolta a homlokát, és zavarában. - Mi ez?
A férfi vállat vont. - Nem tudott ellenállni.
- szűkült össze a szeme. - És te nem akarod megölni őket?
- Nem tetszik a döntés.
Leigh ökölbe szorított kezét a szája, az a frusztráció, hogy férfi.
- Omar!" Jerome kinyitotta az ajtót, egy helyiség a férfiak. Egy férfi állt a közepén egy nagy központ a szobában. Egy sötét pulóver, nadrág és fekete ruhát krokodil cipője. nyomtatás Leigh gyűrött a súly alatt, vad tekintetét. A szeme zöld volt, éjfélig.
A lány megrázta a leigh, Jerome megragadta a karját. Még azt sem tudja, hogyan, Nigel érezte, hogy már az előkészítés.
- nem kell ez most." Omár pisszegett. Adtam neked egy feladat: egy gyermek teste rázkódott, egyfajta feszültség csak a rendkívüli haragot sem. - És ez baszott meg!
Jerome Caled pillantott, hegyes arca. "Azt mondtam neki, hogy épp most ölni őket.
Omár bebújt a fejét. "nem csak őket. Az elnök nem hiszem, hogy józan észnek. Nem kérek semmit, ha azt hiszi, hogy minden a sertés is.
- Még valami - mondta Caled.
Omar megrázta a fejét, és intett a kezével. "Csak az. Nézheti őket, Caled. Ez kurva jó.
Caled megragadta a karját, és Leigh kidobta őt a szobában. Levegőért kapkodott, s fejét a betonból, a csengő a koponya. A lány tovább, majd Nigel. - nyöszörögtem és üdvözült boldogtalanság mosolyával s a kiégett lett.
Omar. - Esküszöm, hogy megölöm darab szar. Engem nem érdekel ha valaki nézi.
Leigh nyelt egyet, a szeme könnyezett, felemelte a lányt és a lány ölébe. Ne sírj. Csak nem a szaros. Hirtelen ezek a válaszok a kérdések az élet jutott eszébe. Nem lett volna valami, valami, valaki komolyan gondolja. Ez az egész világ, a szülei és ő volt a világ velük. Most már nem érezte többé Leigh fagyos, mint ő abban a pillanatban, hogy ez a parányi golyót le az életet, nem minden a szó.
Szorosan tartotta a gyermeket, az argan olaj szippantott a haját, ahogy ő szeretné, hogy ne sírjon.
Nigel ismét a vér a homlokán egyszer mielőtt karját Leigh.
Szívből fakadt a mellkasában. Nem tudta, mennyi a család, bár mintha egy összezavarodott. Ez már nem volt annyira közel . Ahogy felnézett, Nigel a szoba homályos a semmibe. Remegett, mint a cool guy, a félelem, a félelem, a szerelem született, az életet. Nem akarta elveszíteni. Ő fogta a horgonyt. Abban a pillanatban, ahogy a halállal, soha nem érezte még közelebb ment hozzá.
És mégis, ő üvöltött a fejét. Nem szabad kéregetni.
"Nigel - suttogta a lány. Nem ez volt az ideje, de tudta, hogy az a véres szemekkel, hogy nincs visszaút.
A lány megcsókolta leigh, ringató, előre-hátra, mint ő maga.
- Hogyan sikerült ilyen jól a gyerek?
Néhány szó a szívét keresztül. Leigh egyáltalán nem bánta volna annyira, hogy ott és akkor, mint a jobb. - Én nem. Szörnyű vagyok, gyerekek." Hangjukat elnyelte a hangját. Caled alig nézett a három közül.
- Mire gondolsz?
Leigh megfognád, azt többé. Hagyja, hogy a forró könnyek vékony patak, végig az arcán, ahogy közelebb hajolt hozzá, fejét a nyaka.
Megdörzsölte. - Nem tudom - suttogta -, félek is.
- Nem halt meg. Én nem csináltam semmit.
Egy csókot lehelt homlokára. - ragyogó!
- Én vagyok a gonosz és önző.
Fogta az arcát a kezével, kénytelen volt rá. Leigh alig hallotta, a kislány pityeregve. - Hol van ez a jövő?
- a gyerek ő, és most meg már nem is számít neki. Ez nem nagy különbség. Mert nem voltam ott. Mert féltem.
Nigel mogorván nézett, szája összecsukható grimaszba rándult, szeme messze megy. Mikor?
Ez volt az a része. Leigh még nem is tudom, hogyan fejezzem ki hangosan.
- Ne hazudj nekem, Leigh.
- Én nem hazudtam neked. Nem véletlen, hogy nekem.
Mikor?
"minket".
A kezét a vállára borítva, hátradőlt a falra, szeme alig nyitva van. Nekem is van egy leányom?
Ez volt az abszolút legrosszabb idő, hogy az ember megtanulja, hogy apa. Az "Igen".
Összeszorította a fogát. Leigh szinte lefaragni a szíve.
8. fejezet
Leigh akartam bumm a fejét a falba. - Hogy lehet, hogy az önző?" ezek a szavak visszhangzottak a lány, a villa falai Nigel.
Nigel becsapta a poharát az ebédnél, a whisky sploshing. - hülyéskedsz? Önző? Én a világot.
- Szerinted milyen buta vagyok? Mit csinál a maga. Leigh nem akart hinni a szemének. Csak mikor már beleszeretett volna bármit, hogy nem is lehet. Miért csinálod ezt velem?
Nigel nagyot villant a szeme tágra nyílt. - Ez nem az!
- Pontosan ez a lényeg!" Leigh volt piros. Egész teste remegett a dühtől. Sírhatnékja támadt, és megfojtotta és tartsd. "Emberek halnak meg naponta szíriában!
Nigel hátradőlt a széken, karjait. - Pontosan!
Leigh megrázta a fejét. - De lehet, hogy az egyik közülük.
A fiú vállat vont. - Ez a kockázat fogok.
Leigh úgy érezte magát, mint az, hogy a beolvasott előke. A lány könnyekben tört ki, a víz és a só kirakott világkép az arcát az izmait, gyenge. A lány a földre rogyott, mert szüksége van rá. Hullámok, a hasa körül forgott, mint a gondolat, hogy neki, tényleg elveszítette volna, megragadta a lányt. Nem is tudta, mit fog csinálni.
Hallotta, ahogy a tömeg csatlakozott a hideg padlón.
- Hát veletek." Leigh nyomta az arcát, mintha csak neki, amit ő akar.
- kiszabadította a kezét, ki őket az ölében. - Ez túl veszélyes. A karrier.
- És a tiéd!
- Hát nem érted? Ez a hivatásom! Az emberek figyelmen kívül hagyja, de a képeket? A képek mindent. A forradalom el!
Leigh nem tudta, mit mondjon. Ő soha nem tanult meg őt. Végül a könnyei. Nem foglalkozom az emeletre, és elaludt a díványon. Másnap reggel, Leigh kinyitotta a szemét, egy villa.
Kilencedik fejezet
A szoba gyakorolja a káosz. Leigh ráébredt, hogy Omar volt a legrosszabb a terrorista hijacker története. Alig volt a saját emberei, és a folyamatos, a nehéz tárgyalásokat folytatott a szabad világ vezetője, aki volt. Ez most már több mint egy órája a drámai és a felhívás még nem mozdult, hogy megölni senkit.
Percre, Leigh egyre jobban aggódik. Nem szívesen ültem, azon tűnődtem, újra és újra, egy pillanat alatt lenne.
- Csönd!
Mindenki elhallgatott, kivéve a gyermeket.
Omar lendül a keze. Kapcsolja be a fényképezőgépet.
Leigh szíve nagyot dobbant. Ez volt az. Nigel a tekintetét, de még mindig nem nézett rá. Nem gondol arra, hogy a gyereket. Leigh senki nem hibáztatható. Ahogy nézte, nézte a nagy ablakok, a kifutópálya, vajon lesz-e még egyszer gondolni.
- Add ide a gyereket.
A tiszta caled rántotta ki Leigh. A fonás, fejét. "A pl--
"engem ölj meg." Nigel állt. "Üzenet küldése? Meg tudod csinálni!
Leigh, fig
yelembe véve, hogy mikor. - Isten, Nigel stop megpróbált a hős.
- Miért? Mi mást tehetek?
A szeme tágra nyílt. Nem hiszem, hogy teljes körben jött. - Rólam?
- Bassza meg!
A lány caled, aki aztán a Leigh, és megragadta a Nigel.
"Nem!" Leigh térdre ereszkedett. Olyan furcsa volt. Éppen egy nappal ezelőtt volt, tökéletesen elégedett soha nem látta újra. De már elengedték. Nem volt erőm, hogy még egyszer.
A Caled ellenőrizni, a puskáját, Leigh csak messziről hallotta a helikopter csak messze a távolba. Elkapta a könnyek patakzani Nigel arcára szorította a pisztolyt Caled a fejét.
Omar felemelte a kezét. "Állj!", ahogy az ablakhoz, és kinézett rajta. - Nem..., hangosabban, mint egy hang alig airpuff.
Omar feje hátra, mielőtt oda rántották nyitott tetejű kocsijuk kormányát. Leejtette a földre, mint egy zsák.
10. fejezet
Az Omár halála után a férfiak elmenekültek, Leigh, Nigel és ez a névtelen, ismeretlen kislány ült a szoba padlóján, és várta, hogy mi fog történni.
"Azt hittem, vége, - suttogta.
Biztos, hogy voltak szíriában.
Megrázta a fejét. "Túl sok a gróf.
- mondta gúnyosan. - Akkor ennyi. Nem számít. Ez történik.
- fordult a lány felé. - volna, ha tudtam volna!
Leigh nézte őt. - Ha nem marad yous, miért lenne az?
- sosem adta az alkalmat, hogy ezt a határozatot.
- Azért, mert nem adta meg a lehetőséget, hogy elmondja, az első helyre." Leigh kezdett umpteenth a nap. - Nálam van, mint nem. Nem, még nem.
- Ha magamnak, hogy soha nem tudta volna rávenni magam. Túlságosan szerettelek, de nem akarom, hogy gyenge.
Leigh megrázta a fejét, és nem a nyilatkozat elutasítása, a szerelem. "Mit gyenge volt." De a hangja elhalkult, a végén már rájött, hogy ez az érvelés nem nyerhet. Felállt, és megragadta a lány kezét. - Keresnünk kell a családjához.
A férfi bólintott. Az idő nem volt épp a csarnokok, nyilvánvalóvá vált, hogy ez a parti őrség utolérte volna a dolgokat. Az egészségügyi személyzet, a rendőrök, és az emberek egyöntetű kóborolt a folyosókon. A folyamatos légmozgás, a civilek az utakat.
- Találkozott-e?, Nigel hangja megremegett.
Leigh megrázta a fejét. - Én nem.
Megállt.
"Mi?" Leigh feléje fordult.
- Nem tudom, mi történhetett.
- Mit akarsz tőlem?
- Szeretem magát.
Leigh sóhajtott, és egy lépést tett feléje. - Nem mondta meg. Nem is tudtam.
- tenyerébe az arcát.
- Mi történhetett?
Megcsókolta a kezét, a karját, szegély, intertwining ujjait.
"annyira önző, hogy csak mentem.
- Talán mi is újra, tudta, hogy mi mit tudunk!
Leigh megállt. Oly rég volt már, hogy a fiatal modell, fotós. - a sohasem hittem volna." Mire a vendégek a mozgólépcsőn, és felszálltunk, megvilágítva a riporterek és ambulancia az utcán.
A lány megállt a mozgólépcső, de sohasem tanultam meg, hogyan kell nemet mondani.
Bónusz könyv 1.
Újra szerelmes
Paige Parker
©2016
© Copyright 2016, Media & Publishing FamiMK, LLC - Minden jog fenntartva.
Ez a dokumentum a bezárásra ítélt, amely pontos és megbízható információkkal szolgál a téma és a kiállítás. A kiadvány a gondolat, hogy a Publisher nem szükséges, hogy hivatalosan engedélyezett, számviteli, vagy más, a minősített szolgáltatások. Ha szükség van a tanácsadásra, jogi vagy szakmai gyakorlat, egyéni foglalkozást kell megrendelni.
- egy nyilatkozatra, amely egyaránt elismert és elfogadott, az Amerikai Bar Association és a kiadók és szövetségek.
Semmilyen módon nem jogi, illetve e dokumentum, elektronikus úton vagy nyomtatott formában vagy. A kiadvány szigorúan tilos, és minden, a jelen dokumentum nem megengedett, kivéve, ha az írásos engedélye szükséges. Minden jog fenntartva.
A benne foglalt információk kijelentette, hogy becsületes és következetes, hogy a felelősséget a házaspárra, vagy más módon történő felhasználása, vagy bármilyen politikai való visszaélés, illetve a benne szereplő utasításokat a magányos és a befogadó olvasó felelőssége. Semmilyen körülmények között nem vállal jogi felelősség a kiadó irodának a jóvátételt, kártérítés vagy pénzügyi veszteség, a benne szereplő információk, akár közvetlenül, akár közvetve.
Egyes szerzők a saját szerzői jogok nem tartja a kiadó.
A benne szereplő információk kizárólag tájékoztató jellegű kínált, és egyetemes, mint így. Az adatokat a szerződés nélkül, vagy bármilyen típusú garantálja.
A szövegben használt nélkül is, és az engedély nélkül a védjegy vagy a védjegy tulajdonosának hátrált. Védjegyek és márkanevek a könyv csak tisztázása és a tulajdonosok tulajdonában, nem kapcsolt dokumentumban .
Tartalomjegyzék
1. fejezet
A 2. fejezet
A 3. fejezet
A 4. fejezet
5. fejezet
A 6. fejezet
A 7. fejezet
8. fejezet.
9. fejezet
1. fejezet
Julia lehunyta a szemét és a csokoládét olvasszuk fel a száját. Ez a sütemény nem tökéletes, mondta.
Evan vigyorgott, és felajánlotta, hogy egy másik villádon. - Örülök. Kicsit ideges voltam, hogy egy új receptet.
- Hmmm - mondta a néni ajkai a villát. - finom volt minden. A csirkét, a bor, a süteményt. Te vagy a tökéletes." elhívtam áthajolt az asztalon, megcsókolta a száját, hogy a csokoládé fagyás.
Megnyalta az ajkát, és ő is elmosolyodott. - próbáld meg.
Júlia szemébe nézett, nézte a pislákoló gyertyafény tükrözik a sötét barna és arany íriszek kiemeli a hajába. Majdnem egy év után Evan, nem kell jobb. Azt remélte, hogy a 2010 első napja közeledik, javaslatot tesz. Megbeszélték, hogy a házasság és a jövőben néhány alkalommal. Akkor veszek egy nagy házat, a kertvárosi legalább két gyerek - Lucas egy fiú és egy lány - Amelia, és éljen az élet álom. Ő rögzítette a munka első néhány hónappal ezelőtt, egy ápolónő, és a helyi kórház igazgatótól megbízást kapott az autó kereskedés, ahol ő dolgozott a főiskolán. Ezek viszonylag szabad adósság, a húszas évek végén, pénzügyileg stabil, és a szeretet. Az, hogy hiányzik a gyűrű az ujján. De eljön az idő, a lány nem tudta.
- Mire gondol?" - kérdezte Evan. - vigyorgott, mint egy két éves és és egy marék cookies".
Csak elképzeltem gyönyörű jövőt." nevetett, és megcsókolta őt, és azt, hogy a szöveges üzenet figyelmezteti a telefon túl gyakran figyelmen kívül hagyja. "Grr. Várjunk csak!
Kihúzta a telefont a zsebéből, és a szövegeket, hogy türelmetlen. A hat szöveg, Alyssa.
"Minden rendben van?" - kérdezte Evan.
- A húgom elküldték nekem a hat szöveg - sorjáztak, Alyssa kétségbeeséséből egyértelműen növeli az egyes üzenet:
- Mit csinálsz most?
- Hogy hívják?
Ez szuper nagyon fontos.
- Beszélnem kell veled!
Kérem Hívjon most!!!
- Júlia HÍVJA MEEEE!!!!
Julia sóhajtott. - Én inkább igazi gyors." - a kép nővére arcát, és kevesebb mint két gyűrű, Alyssa válaszolt.
Na végre!!
- Jól vagy?" - kérdezte Júlia. Mi folyik itt?
- Mi is a helyzet. Ez azt jelenti, hogy nálunk.
- Mi az? Minden oké? Még valami?
- Nos…" Alyssa egy mély lélegzetet. "Valami történt, de nem biztos, hogy a ház, mint azoknak, akik élnek.
"Alyssa. Mi folyik itt?
- Emlékszel, kedves barátom, aki tavaly halt meg Melanie?
"Persze." Júlia is ott állt a temetésen
Alyssa, kapaszkodva, zokogott, hogy a legjobb barátnőjét, aki egy autóbaleset.
- Nos, az ex-férje, vagy özvegyen, vagy nevezzem...
Az "özvegy".
- Igen, az. Nos Dylan vagy elvesztette az állását. Ez a rendkívül szomorú dolog, ha épp nem működik, mert az összes fájdalmát, és éreztem, hogy tényleg gonosz és tudod Kylee volt, mint a felesége, és jó, hogy mindig csak egy kis időre! És én azt mondtam nekik, hogy vagy hozzánk.
Beletelt egy perc a szavakat. Alyssa úgy döntött, hogy a maga, hogy ez a férfi és a lánya volna be a házba. A nem olyan hihetetlenül hatalmas ház-osztoztak a város közelében.
Alyssa és Melanie közelében volt, mivel a gyermekek. Julia volt barátja, Melanie Mindketten az esküvői, Melanie, és feleségül vette Dylan is Kylee első születésnapját néhány évvel ezelőtt. A helyzet szomorú volt és nem tudott mondani, különösen, mivel Alyssa már korábban is.
"Jules? Itt van még?
- Igen - mondta a lány. - Még mindig itt van. Van-e bárki, hogy maradjon? Más barátok vagy a család?
- Nem, igazán nem.
A lány felsóhajtott. A "Mikor?".
- Ó, köszönjük! Tudtam, hogy értem!
- Hé Alyssa?
- Igen?
Talán következő alkalommal beszélni lehet ilyesmi?
- Nagyon sajnálom. Beszéltem a Dylan és annyira szomorú, hogy éppen közülük, mielőtt még az eszembe jutott, és rájöttem, hogy nem igazán, és mint mondtam, ez csak ideiglenes, így...
- Oké, oké. Én azt. Szép. Hol fognak aludni, bár?
- Nos…"
A házban két hálószoba és csak egy kisebb szobába, mint egy irodában.
- Azt hittem, a hivatal Alyssa? kérdezte.
- Azt hiszem, ez elég nagy?
- muszáj.
Julia ismét sóhajtott, a stressz a homlokát. - megvakarta az orrát. - Miért nem kapcsolja be a szobámba, hogy maradjon a szobában?